Derültégből - Hazudjak

hogy hogy vagyok? hallani kössz, de nem akarnád
az ördög már rég nem ijeszt, csak tördelem a szarvát
hisz hívő lettem, mögöttem 1001 mise,
magamban szeretet, béke, nem szoktam keseregni se'
Isten ments! klikk a save-re, de jelen állapotban
mert a tökéletes válasz mindig velem áll a sorban
nem lettem pesties, bár ferenc vár a sokkban
budapest szürke kasztjába be nem házasodtam
a sikerem megvan köszöni, bajuszát pödöri,
mondták a reppem ízes, csak a beszédem öszödi
a melóm körözi a szövetkabát imázsát,
toleráns főnököm van, hobbim lett a hibázás.
fut a szekér, van is hetente 7 mic check-em
még meleg a színpad, de már váltunk új bulira
a srácok meg én, időközben olyan sztár lettem
hogy a banda nevét átütöttük '120+utira

hogy hogy vagyok? te ezt még mindig akarod?
minden sztorim alkalomhoz illő, de nem fadapos
az alak marad, van akarat,
így lesz új nap alatt, de ha tagad
akkor tedd fel újra mikor zavaros
a válasz, tegnaptól no cigi, no pia
az egészséges életmód is rólam csak egy kópia
fejemen glória lenne hogyha menne,
az embernek felismerni hogy mennyit ér a lelke
beutaztam a világot egy autóval, fesztiválra
nem hiába, alacsony a benzin ára ezt imádja
minden magyar esti vágya, mielőtt megkívánja
csak a mára fáradt mocskot lássa desztillálva
lassan már 14 diplomával
aranyat lel, ki korán nyal, éreztem is korábban
nagylábon, én a színpadon, te hol vagy?
már eleget aláztam magam, és te hogy vagy?

Derültégből - Valami mindenhez kell

 

valami mindenhez kell, tiszta lélekhez szemetek,
fröcsögő szavaidon látom az ereket,
sebek a költőnek, felesek a toroknak,
könnycsepp a bolondnak, idő a koroknak.
szerepek a színésznek, város a vidéknek,
bidékben esték, lefessék hogy mit érzek
legelől, lóvé a levegőhöz,
ami marad harag garatra, pár üreset így teletöltök.
kell egy ördög, ne lehessünk angyalok,
hit kell a zenéhez, tömeg hogy hagyjatok,
asztalon dallamod kockázza fel,
azt a döntést amihez csak kockázat kell.
én ott váltam el, ahol tökély a hibákkal,
világnak játék, hogy játszhass a világgal.
adjatok időt, nyugalomhoz gondot,
meg egy baszottnagy hangfalat hogy halld amit mondok.

valami mindenhez kell, cigi a felkeléshez,
csak egy nő kell, hogy rájöjjek egyszer élek
ahogy lemegy a nap, kell egy kis szerepcsere, alakít át
emelem kalapom, és szedek bele alamizsnát
mondd ki látja meg így a szépet 
de már rájöttél, pofa kell a színpadképhez
értem, érted élnek a véredények
de hogy bölcsebb légy, kell hogy végleg tévedj
majd, csússz a földön, vagy keresztbe lépj
mer ahhoz gerinc is kéne hogy a szemembe nézz
a szavam nemespenész volt, hogy el ne tévedj,
dehát ribancvér kellett a kelletéshez 
ez hajt, ez tart, meghalt, csak a szara maradt
de bukás kell ahhoz hogy később mondd: van akarat
kell a fele, hogy félbehagyják
mert életcélod lett a céltalanság.

valami mindenhez kell, a startnál végezzek
ahhoz hogy élhessek kéne egy kétezres
még, a zene él, a nyaláshoz kis pofon,
magunk itt hozom, a repphez mikrofon
neked kiskorunk óta csak zenészek
lábdobhoz pergő a szívritmus. nemérted?!
a gitár vonyít hogy figyelj rá! nemérted?!
kúszik a basszus a seggedbe! benézted!
amíg van ki még énekli dallamod,
billentyű billent fapofádra érzést,
a 'hol jártál' nézés csak kontrába kérdés,
mert ott vagyunk benned hisz kellünk, hogy lépés-
ben tartsatok, minden feles-
nél észen kell lenned hogy eszetlen lehess
még ébren kell menjek egy egyenest veled 
gyere állj be a sorba, hogy egyetlen lehess. 

kezdetben
kezdőként egy ismeretlen kihívás,
a másik 1000 közül engem láss! csak egy kicsit más
a külsőm, szálaim foszlanak már szerteszét,
1 hónap után, szennyes, aztán 2 év a szenvedés.
miattad lettem tarka, táncod adja ihletem
így rövid időnk gyenge díszét is magamra csipkedem.
foltozott valóm, csak egy rossz állapot,
mert a szabásminta alapján a szoknyád vagyok.

később,
rajtad lengek, és hogy módját adjam is meg,
veled gyászolok, s ha kell, tapsra viszlek.
add a kezed! jókedved tenyeredbe gyűr,
bár koloncos rojtjaimmal a fájdalom vegyül
nem lehet levedleni, ne akassz a többihez,
bennem tetszeleghetsz, kimosol, majd öblítesz.
illatod belém loptam, nézd meg, hogy száradok,
bár varrógépre ítéltek, de így is szoknyád vagyok.

végül,
combodra feszülve láttatom a féltést,
csak ne ülj le! így spórolunk pár álhatatos nézést.
mert ágyékodig hajtasz, masnid se óvjam, ezzel
aztán leszaggat a bizalom, nem szolgálhatok zsebbel.
minden új kollekciónál a bokádig taszítasz,
bár bírom a gyűrődést, pont ezért szakítasz.
a mocskodat ne belém töröld, az ok már halott,
most a tanulságot hordod -öröm volt- a szoknyád vagyok.

hamar
kapj a földről fel, ráncaimat vasald ki,
megérkezem, bár kopottan, de szeretnék maradni.
világod bennem, és te borítod az enyémet,
ne legyen máshogy ez sem, szorít a szegélyem,
mert nem válnék meg, mert nem válnék el,
mert valójában kincs lennék, nem játékszer.
talán lábad a legjobb otthon, talán most kapok
egy harisnyát is mellém, talán a szoknyád vagyok.

ÁdE - Szív

yo, ezt szív küldi szívnek, yo, szív küldi bítnek
szívritmusra rímet, pont ezért műtik itt meg
szívem szerint néha élnék úgy, hogy leszarom, csak ridegen
de van egy sanda gyanúm, akkor nem hallgatnál szívesen
mára már szívügyem a tanulság, a szerelem,
és gyomor kell hogy bevegyem, mert amúgy párban nevelem
a sorsunk hálás dög, de néha szívtelen
az érzést ismerem, nem szívleled ha színlelem
mit nekem szám, ha más a shitet rádobálja
minden sorom koszos motel, nem egy szívek szállodája
szívtam szívek miatt, szívok szívek miatt,
tudod a 'ne haragudj' szavak csak egy szinten vigasz
lehet még szívből remélni, lehet szívből megélni
és csak ha ritmust téveszt lehet szívről beszélni
addig, gyújtom cigim, iszok két kávét a pultnál
míg vízszintes szivárványra ekg-m lapul rá

-----------------------------------------

kicsit analizáljuk,
múkodj kérlek, várad érzelmektől rozoga
de a zenekarból te vagy a világ legkitartóbb dobosa
óda az odához mert messze van még a cél
addig billenytűddel kövess, mert a szólamunk még facér
és csak azér' kellett végül a reppre hajlanom
mert ínhúrjaiddal eljátszod a legszebb dallamom
borulsz, ha a lélek sms-t ír egyből összeszorulsz
egy kicsit szólózol, majd írásba vonulsz
lesz az artériád szőcsövem, hogy mondjam ki mit gondolsz
hogy az évek megedzettek pedig az túlzás hogy sportolsz
vendéget fogad pitvarod, a kamrád spajzolja
színezi alakká, hogy szebb legyen rajzolva
van egy két vérszívó, ki megtámad alkonyat tájt
a formád ezek miatt mutálódik markolattá
..de te csak masszívan játszd el ezt a progresszív szerepet
hogy évek múltán azt mondják, hogy volt egy szív...ne feledd

SzóSzólók - Biztosra

készenlét, joggal mész. éberség, jobb bal kéz,
melyik a súlyosabb, a szív dönt, ez émelygés.
okkal félsz..a pontoktól, szívügyem aktáját
a fiókba így baszták be pár évre, és hogy észrevedd, ő kilógna,
de pont ott szól. pont olyan hangnemben,
pont emiatt írok mindig erről, pedig hidd el máshoz van kedvem.
apám ez égről néz le rám, gondolom,
én csak, nyílt titkom hordozom, hogy nem volt még banketten
az ostorom a sorsom, a repp marad a keresztem,
nem eresztem, ha fáj is, cigit hajtok, de fejet nem.
csere-bere, fogadom, élni fogalom,
a csókot amit kaptam tőle, többet vissza nem adom
bevallom alapon, alapra egy testvérrel,
hogy leckéztet az élet, de nem haladok a leckémmel.
írok, mert írnom kell, bízok, mert bírnom kell
sírok, ha sírnom kell, hiphop, ez mit mond el?!
minden estémből, így mar darabot a kétely,
mert nem tudom a választ, csak haladok a széllel
szemben. olyan értelmetlen, jössz, mész, vagy maradsz is
a bizonytalant biztosra cserélném, mégha szarabb is
az egész ettől, mégis megér egy kört rendel,
ne félts! zűllött életemben bpm a kender
ettől, ettől tanul csak meg szeretni az ember,
hogy nem őrzöd pár tettem, de velem együtt kelsz fel.

látlak még egyszer.

Hallj belém

Mint friss könyvet,
Lapozz!Szagolj meg!Halj belém!
Te édes gátlás,
édesebb levedlés.
Ágyékod küszöbére rájáró hajzselém,
a fülcimpádon lehelletem működi a bekezdést.

Karmolj szárnyam közé,
vonalakból dicshimnuszt,
homlokomról Gyöngy-sorként potyog rád ékszerem,
hangod hallatja plafonra a szívritmust.

A karod húz magába,
ha létezel, létezem.

Végeztem.

Aggódva söprök le ágyadról,
mi a sors psp-je, ez látszódik farzsebén.
Pattogó vitádban szerelmünk bátyadt szó,
ha én beszélek, kérlek halgass...
...s hallj belém!

Derültégből - Talán ott jobb

megfagy a levegő, és ólomlábon lépked,
egy esőt hozó könny, 100 koszorú csak montázs,
kedélyünk borul, de szórod rá a fényed,
mert ha kiköltözik a lakó, kikészül a portás.

"az élet egy tánc, melyben lélek a dal"
ez a dal nem fullad ki, csak kifújja magát
sűrűsödik a ránc, valaki téged akar,
a nyirkos énekünk ettől lesz, kigyulladt parázs

vasszegek alakítják keserűvé a csókot,
cövekelt lábak állnak ritmusodra menetbe,
mindenütt portyáznak lélekgyötrő kalózok,
a szívünk attól fél, nehogy Isten egyszer felezze

fennt nem kell sorba állnod, előre engednek
duzzog Lucifer, mint bús gyerek ha feldúlt
én nem emlékszem! nem is fogok! akárki vessen meg,
...mert emlék úgy lehetsz, ha elmúlsz

a mosoly mesterség, mesterfokon űzöd
feketéll a külcsíny a bőrön, belül színtelen
elmaradó egyezség, a 21et gyűröd,
a továbbállás derültégből, átéltem, ismerem.

heló Kedves, heló B, heló Blank
születünk, búcsúzunk, de nincs olyan hogy ég velünk
ott pihenőidő, de nálunk még itt meló van,
alaktalan lelked alakítja át az életünk.
---

van ki elveszti, keresi, de nem talál már mást,
van ki fásul, nem hozza a váltást a mutató
bízunk a szóban, a tóban
ha süllyed ékszerünk egy álomhajóban.
kinek vigasz, ha görcsöl a torka?
ki nem érzi, hogy tán más lett volna..?
ki ne tudná, mi lettünk az esetlen,
Te csak keltél...és ragyogsz a szemekben.

A diószőke lánynak.

Derültégből - Álmom

a miértet keresem, mert nem találom
redős szémhéjam redőnybe tetetem.
pár..4-5 Z betű nyom agyon,
teszek rá, utazok repülő vonaton
jegyet minek?, ez az én világom
behívom a kedvest, ha félni látom,
a testem elhasalt az én hibámon
viszont én még: tapintom délibábom

(m)ásítok, ez a dejavum repeat-be
angyali arcod a képzelet kicsípte
a Nap bólogat, nyikorgó barnulás,
ébrenségem egy fejmentes ambuláns.
világos, de nem leszek függő leg
aki az álmától álmokat türtőztet,
bennem bajnok vagyok, amit a koromtól
nem érthetsz, ha neked macskakő dorombol.

SzóSzólók - Kell egy jel

kell egy jel - csak vigyen át a gáton
kell egy jel - hogy ne tévesszek irányt
kell egy jel - még hiszek hátha látom
hogy majd egyszer azt kapom, ami valójában kijár


itt a szó, jobb a vártnál, csakazért,
a szám jár, magamért, a hátrány egy szakadék,
a haladék, elmarad, az ágytál adalék,
de felbaszva postáztam a reppem, így hazaért
ez nem LA, nem New York, nem Brooklyn
ez magyar, ez heves, ez gyöngyös, ez a putrim
erre keress, aztán takarodj, mert nehezen telik a
nap, mo egy pince, ahova levisz a deviza
-alap, kettőt egyszerre, páratlan választék
de tehetséget temetünk, nem választhatsz bánatpénzt
iszol még, de nem szabadna sokat,
mert randomba veszel ki szabadnapokat
inkább szívd ezt a szart, te is, 7. 0.6 7.
ha működne a TB szívből két újat kapnék
egyik írná a reppeket, másik mosná a retkeket
dehát, maradt az egy, ami bpm re remeg
egyre dobban, várom azt a jelet egyre jobban
mert az álomban a szerep szeret jelen lenni koszban
én már postáztam a reppem, dobd a jelet, hátha fölvizez
mert 10millió ember közös barátja csak murphy lesz

SzóSzólók - Honnan hová

a törzsön kezdi mindenki, de míg ő a lombot szolgálja
csak te siklottál félre, és majd te telepedsz holtágra
a korhadt álmok kórháza, a becsület, ahol a gyógyszer
lesz a pénz, lélegeztetőn a jövőkép, mert Isten tudja
merre mész, honnan jössz, mért nem érsz A ból Z be
mer a tehetséged cseréled fűre meg játszótérre
hallod, kapd a fejed fel, ha sok a szopás türtőztesd
magad, mert mindig más a csomagolás külsőleg
szabad ország, szabad nép, a szabadság nem eszme
mára, börtönben, a szavaknak a 'szavazz ránk' a lelke
holnap hanyadt vág a lecke, mert ma még állva kecsegtet
a kalandvágya a létrára zuhanáshoz vezethet
itt leszarják a startvonalat, leszarják az utadat,
bár te háromszor többet..., a finish úgyis ugyanaz
mint másnak, álmodd meg a jövőd, aztán heló van,
hogy hova dobott a gólya, azt leszarják a melóban

minden perc csak egy könny,
minden könny csak csepp víz,
minden tett csak egy könyv,
amit tűzre dob...ha érez a szív.

SzóSzólók - Hitem

Isten lát, Isten olykor elvesz tőlem, Isten szeret
de a végén mértnem Isten mondja azt hogy, Isten veled
pár átfagyott tiszteleket én tavaszba viszek
az én hitem gerincét az adja, hogy magamban hiszek
-leltároz a szív-emléked ott az elfeledett számokon
ezért ha kezet nyújtok azt is egy kezemen számolom

haladtam tizet, minden megfontolt méteren
de a lépésszám az évek alatt megsokszorozódik
így ma már sprintelek mert nem sokkol félelem
az időhatározásmban nem blokkol a tól-ig,

a kéz fent a vallásom az ördög pihen a padláson
az angyalomnak a szart ásom a gödörben, ha jöttök
ilyen a tartásom a közösben, tudom hogy létezik
de annyit kulcsolom kezem, hogy már unom hogy szétesik
a bizalom, a bít késztet vallásra hát hagy lássa
mert étlaponta tálalja majd könnyekből az italom
az Úr én csak szolgalélek, álomporba ébred
szikrát ad egy koppanás de vágom ez csak próba élet
lesz, évvesztes a ránc, mert te is tévedhetsz
mégegyszer a tánc, a dalunk repeat megismételhetsz
sz, a szívem nyers, idejekorábban kimondta
a hitem így lett hontalan, de lokálpatrióta
mára, enyém a szerep, lettem pár darabban hazug,
magamban magam vagyok, de benned már maradtam magunk,
szavakra adunk, többesszámban, hisz a mesgyénk
hogy nincs olyan hogy én és te, talán mivan...inkább tessék

SzóSzólók - Telepátia

te vagy én...nem vagy más
csak a társ...csak hogy lásd
te vagy én...te meg te
csak hogy ő is érezze. te vagy én
így egy dalban leszek...leszek te...

a nevem em, hallottál rólam feltételezem
ha megismersz majd pár perced szebbé tehetem,
ha kell magadtól adod, de én nem kéregetem
így is gazdag vagyok fejben ezért lesz még lemezem
meséltem párszor lányról monoton hány kottám szól
rólad, megint csak egy szó marad: csalódtam
akikért tűzbe mennék, tudják a számom bárhogy
szólnak, rám mindig számíthatnak a gondban.
a múltam lezárnám, és most már haladnék
mert sok drámai sztoriban, csüngtem szenvedő alanyként
egy falat még mi kell, a szívem táplálta reppzene,
em u ká, nem olyan fajta, aki hátrálva vesztene
a hiphop marad védőszent, rajta a vers az Istenem
mert úgy osztottak lapot, hogy még apámat sem ismerem
de talán jobb így, talán nem lenne két sz sem,
a szószólók egy csónakban, kellemes véletlen
nem kell érem sem,  egy lányt kérek nem csitrit
pár barátot, meg hogy loop dobra pötyögjenek szintit
ekkor kap lángra a parazsam, és átlátom amit más hoz
mert én apróként, közel a földhöz és a valósághoz.

 

SzóSzólók - Miegymás

kit is vártál, miénk a hamutál
a csikkeddel telik-meg-reppeljük
tegnapod megihlet dalokat sorokat
amit egy lapon említhetsz hagyom az okokat
amit egy napon elhintesz velünk
mert ez így válik sajáttá
volt úgy hogy elvész, de volt hogy ez talált rám
volt pár ki megutált, volt pár ki nem értett,
volt pár ki felkapta fejét, ha a lelke már bevérzett
de ha rám nézel látod, ha rám nézel érzed
hogy ész érvet várok,
ez a saját utam, amit taposok még akkor is ha halálfutam
így ha átbasznak két évet zárok,
levelem zárvatermő
de ha szívbezár helyezete: átlag első
ne rakj indigó alá
mi más.. nem másolt, megindító talán
de nem mást, palástol.

a bít tüzet gyújt
örök marad minden dallam főleg amit süket fújt
elfáradtam jól jön majd az idő amit a szünet nyújt
a repp, azt mondják hogy szívet présel, fület sújt
én kiszáradtam, leszarom, mert sok erre az üres kút
az üres fej, a betű gyöngy, a füzet rút
minden nap más, temess régi, velem szüless új
fogja leszek holtomig, a láz marad, a tünet múlt
az üres út ha elvisz, tapossad csak miegymás...

SzóSzólók - A súly alatt - egyetlen zene

a mindennapok ritmusába, reppeltem bele
majd Te tehermentesítesz, egyetlen zene..

íme az étrendem, tálalom a szívem mindig két sz-ben
vállamon ha viszem bánatod, akkor is vétettem,
ha igazat szólt szám, és hazudott a szemem,
mindig éreztem, hogy az a helyes ösvény, amin rég mentem
végeztem, de itt nincs ég veled csak viszlát
azért kopizom a képet nehogy félrekend a tisztát
amíg élek ezt a listát addig sorolom míg bírom,
mert érted folyik minden, érted porolom papírom
a lelkem remél, úgyhogy lelkizek a ringben
de egy két pofon képzvarar a lelki szemeimben
terhekekkel tömködne ki sort sorra rabolt
én meg verzékkel söpröm le mit polcomra pakolt
rá az élet, nézd meg, aztán dönts valahogy végre
csak csapj a közepébe ha megégetett a széle
akkor, fel a páncél, csak ne fuss,
kell a hátszél, mert önmagadból tükröt építeni, csakis te tudsz.

Derültégből - AZ

abban bíztam címemhez délre elérsz
fáradtan gratulálsz, hisz ingemen jótét kosz lábnyomod.
második, nevenincs orvosságod penész
rabként, senkiként, tengert vonz zátonyod.
---
agyafúrt adoniszként agyonyütöm ajtózárad
belátok, belsejében békében barkóbáznak
cefreszagú célhoz cammog centinként a cigaretta
darabos dalomban dédelget direkt dialekta
elemi erővel elcsattanó epigramma
félkész fejformádra fikcióit feliratja
garantáltan génektől grammonként gerinctelen
hiú hangok hatnak harsánynak hering helyen
ijesztően idegen, indul idegeim igazsága
jelentem jópofámat jutalmul a jelen járja
kellően kétes képet konzervál a kenel kínja
legyel lelkileg lerombolt lónyál, legyen líra
magukba meredt miszterek mennek mannáért marokkal
nem normális nézet, nebuló narkózik a nagyokkal
ott oly ordenáré orgánum olvassa osztatlan 
prosztón perceit pendíti por pakkban
rafkós rímekkel rohan régen rossz randira
sajnos sajátos stílussal stíröli a spanglija
tarkómon tesped tőled tévelygő tudatom
uszító uralmadra utaltam utamon
voltam vontatott varázslat, végül valóságom várom
zenész zajom zavartan zálogba zongorázom

ÁdE - Szélső szék

még mindig ugyanúgy elfeledkezem a tényről
ki vagyok, mi vagyok, mit jelenthetek.
a székről
felállít eszem, de emlékem húz fel a mélyből
a szívnek reppjelet
hoz, neked most
nekem akkor, hogy utállak-szeretlek, mindegy, egyformán fos
tudod attól, hogy megfőzni könnyű,
de gyomrod nem emészt hisz, rossz a koszt
a szeretet fegyver, nem ócska box
ím a fegyvernem, válassz! hogy szórakozz
olyan egyedül, minden perc órahossz-
al ér fel,
ha egy tekintet most is orrbatérdel
mingyár 20 vagyok,
de ez csak arra jó
élesebben érzem a hugyszagot,
20 évből 14 vadnyugat
nirvánában maradt a 6 20ad
húszhatod, fogd és vidd, egy kettő
mit ellestem tőled, itt egy vessző
ott pont, egy ránc leszek,
mit a stressz a homlokra font
de még ráteszek, lapát nincs,
szerelem béke izgalom kincs de nincs
irgalom, még apám sincs


aki nagyot mond, az kicsit tud,
aki nagyot hall, az ordít, holnap kifütyül a ki mit tud
a szám csak suttog a hangfal mégis torzít,
de, én nem értem, hát fordítsd le,
a tiszta lelkiismeretet kosz lepje
én is eltűntem belőled, de hogyha létezne
naplóm az arcunk a borítón ott lenne
ha nem is látjuk de kapcsolat köttetett
a harc ölbe vesz,
és nem ölre megy,
úgyis tönkremegy,
ettől lett zamata
halad a korral, de megnőtt a kamata
ez odaadás,
oda a mosolyod oda a szemed oda a szád
kérdik hol a hazád, karom széttárom
magenta rémálom,
tele a tár
nyertem, de kétvállon,
veled a tánc,
parkett nem kopik
örökké ismerhetsz, füstölök egy szofit.
elborít, legó a panorámánk, és az ég dőlt szét,
ha szeretni szélsőség, enyém a szélső szék


enyém a kettes szám, a.k.a ezüstérem
de ha ketten tán, ahogy együtt régen
ez vesztegzár, és nem kesztyűs kézzel
basz orrba,
de itt is ott is percek hullanak a porba,
ez reppel mert
egy bestsellert
tegelt a koponyámra
bár nem méltó a fejem a koronádra
ez nem megható, ez megszokott dráma
ó pardon, ködös az alkony,
de tartom bár reccsen a balkon
a parton azt hallom, hogy nem marad sanszom
a csattanóra,
az ing begombol, majd pattan óra
nehogy elkéssek,
ádi sorsot tesz fel, de szemfény(t)veszt
ez eggyé lesz,hisz ketté nem szakadhat,
szebbé tesz, édes ízt ad a garatnak
eltévedsz, nesze itt a térkép,
a végét nem látom nem akarom,
levakarom a koszt
ha én a lábjegyzet: lapozz
a végére,
kivet a szélső szék, mert van egy új mozijegy, középre, éjfélre.

Majd dobban

Hogy hogy vagyok!? Hallani kössz, de nem akarnád
az ördög már rég nem ijeszt, csak tördelem a szarvát,
ez nem az a kampány, ahol mézes-mázos katakizmát
adnak el a polgárnak, indul a 'Ne láss magyar!' alapítvány.
Kettőt húzz csak le, hogy beüssön.
Kettőben az igazság, meg kettő kell, hogy lehűtsön.
Kettő kell, hogy eldönthesd, hogy hiszel a szavában,
az oké hogy te Istenben. De Isten hisz-e magában?!
Először havi egy, majd heti egy, majd heti kettő,
a reppünk túl őszinte, messze áll az etikettől,
tudom az álmaidat vaságyon az élet
erőszakolta úgy meg, hogy mára már képregény lett.
Hallod, édes ének amit betorzít a bánat,
már te is voltál földön ez ad beton ízt a szádnak,
akik betanítva látnak, azok szokják a sötétet,
és a húsomba basszák a tollpihe sörétet.
Az ördög szarva tessék, itt hever a markomban,
messziről szálltam fel, de benned landoltam.
Az ördög szarva, tessék itt hever a markomban,
legyen a tiéd bazdmeg, a szíved majd dobban...ha kell.

ArtosCsaba km. SzóSzólók - Emlékek


nem vált ismertté az előszóm, de ismersz, veled mesélem
az imsert aki előbb szólt, hogy Istenben ne reméljem
hogy visszaadja reményem, egy apai jótanáccsal
de tán pont ezért reppelek, a csabával, a tamással
...meddő szerelmek a zenémben
oly göröngyös a kamaszkor, mint másé, csak az enyém nem
nem gond, megértem, nem tévedt téves útra,
egyetlen tettem sem, vágom tényleg mély a kút ha
egyszer fenn, egyszer lenn, így segítettek mankók
térddel a földön, tudtam megint lesznek tangók
ott a bárban, én emlékszem még, repp a kisszobában
általában, amiből tanultál, nem látod diplomában
hallod, az idő nagy úr, a csodája levédetve,
a fejedben retusálja emlékképed, ezt
éreztem párszor, hogy a pályáról letértem de
csak félrevonultam, hogy feltérképezzek

Felülről


Jól látsz onnan felülről? nyilván látszódom
hisz itt állok feletted, töprengve zárszómon.
Ne kérdezd miért. Tudom, hogy hasztalan
hajkurászlak hadakozva, de tán rám nézve haszna van
majd később, addig csak hagy sírjon a hegedű,
ez az én utam, az én szénám, csak kellett volna bele tű.


Élesen látsz, jól mondom? szúr a tarkómon a tekintet,
ha pislogsz is előnyt adsz, az előny pedig megihlet.
Csak mereven nézz, arcomon arcod szőre acélszál
Nehéztüzér Úr, nem segítettél kadéttá.
Tenyeremen bónusz ránc, ha szemre teszem felsért,
miért érzem hogy bámulsz, ha örök pihenőn a szemhéj?


Felülről csak pont vagyok? vigyázz le ne lökjenek!
Itt elkísért a reptérig egy karótnyelt körmenet.
Az élén én meg véreim, vissza-vissza járva,
akkor foglal helyet szememben, újra a régi szálka.
Én kimosom az nem gond, csak látod-e, hogy kimostam?
látod-e hogy mi lettem, hogy hányszor jártam tilosban?


Onnan fentről nem látni, hogy átjegesedett talpam?
föléd szögezett a hideg szög, s csak magamban, halkan
mondom, hogy ne hallják a semmis, giccses koszorúk,
szívem ötvenné tetted, csak a külsőm, meg a korom húsz.
Érzed-e onnan felülről, hogy nincs mitől félned?
mert szemed óvását nyugtázva mutatom majd meg,
hogy hogyan kellett volna élned.

Két

két szemem van, kétszer látok,
egyszer áldás, kétszer átok,
pupillám terhére megjelent ráncok,
mibe emlékeket invesztálok.

két fülem van, kétszer hallok,
egyikben csend, másik harsog,
bosszantóan édes hangok,
az ő dalukra fejet hajtok.

két kezem van, kétszer mozdul,
ez tenyérbe, az ökölbe fordul,
ha semmit markol, rögtön torzul,
s igaz érintésért koldul.

két lábam van, kétszer lépek,
a jobb A-ba indul, ballal Z-be érek,
ha előtted áll, te attól félted,
hogy talpon marad, s görcsben ébred.

két szívem van, egyre dobban,
ebben fény, emebben kosz van,
hogy zongorázzon, szépen s hosszan,
billentyűikról a vért lemostam.

hallgass.

Szégyenszem


tőből kell kiszaggatni,
hátha nem pislog már erős fényre,
nem hajt fejet kenőpénzre
nem adja magát. indigót a verőérre.


ő kel, ha más fekszik,
csak cselekszik és nem gondol át,
botránkozó mozdulattal
lékeli a cyber gondolát.


ezer kezek nyúlnak rá,
ki vállat ver, ki állat,
szűkös kínálattól ül rá a bánat
s gyomlál a betonból marék dzsentri szálat.


a sorba ugyan nem áll be,
de Szégyenszemre hatással,
szmogot törökcsókkal,
majd édenkertbe kapával.


a többi szem egyforma,
ruhába bújva robotként, erre mondják: életlen.
s köztük jár, lépked, és kilóg büszkén,
ez a szégyentelen Szégyenszem.

Derültégből - Pontosvessző


néha csak rongálod a szívem, és rongálod az összképet,
de remélem hogy állod majd a javítási költséget!
már rájöttem, a helyedben félnék Ádit bűvölni
hisz aki ennyire tud szeretni, az ugyanígy tud gyűlölni
a világunkat zsebre vágom, (biztos én is elcsesztem)
de nem azért mert nem kell, hanem mert félek, hogy elvesztem
a világunkat zsebre vágom, (biztos én is elcsesztem)
de nem azért mert nem kell, hanem mert félek, hogy elvesztem.


jön a lány, átölel, felhevít, nevettet
nincs pánik, csak hallgasd, és érezd, hogy szeretnek
itt a lány, bánatban, örömben, osztozva
felszakadt pár seb, de mindig befoltozza
itt a lány, boldogság...én...a nagy mázlista
egy felindult döntés, az életünk átírja
torkunkban gombóc, nem emészt csak veszni hagy
megy a lány, átölel, de lehűlt, és megsirat.


a kézfejem simítod, de az igazság tenyérnyi
na merre is laksz!? álmomban a cipőm beton emészti
földön testem és az asztali bor,
a csillagommal csak egy araszra a nappalitól,
de mikor pitvarodba kúsznék, bokámon szögesdrót
érintetlen célszalag, pedig olyan közel volt-
ál! állok sarkamra, szarul, de büszkén,
a szerelemben ne bízzál, csak tanulj, de tüstént
mesélek magunkról mert, nekem így lesz szép
a történetünk részeg 8-as...bennem mindenképp.
már feladtam, nem kívánom, hogy úgy fogják derekam,
mintha az utolsó lenne, lelkem sárral televan.
idén hideg tele van, mert túlfűtött nyara volt
a testem földön és nézem a nappaliba araszolsz,
egyszer majd hazaszólsz, hogy: megérkeztem boldog vagyok
én meg egy arasznyiról súgom azt, hogy: légy boldog!
egyszer majd hazaszólsz, hogy: eltévedtem bolond vagyok
én meg egy mérföldnyiről kiáltom, hogy: miért pont most?!

ÁdE - Kancsal Angyal


Eloszlatom a tévhitet hogy szomorú lennék
de ha megengeded néhány sírra egy koszorút tennék,
a köntörfal szennye így a börömre tapad,
de a legfontosabb szó mindig bőröndbe marad.
Hallod ?! Kártérítést kérek minden évért - mind az ötért -
mert ha bevillan a kötél, reflexból nyúlok sörért.
Még mindig nem érted? Kérlek ne fáradozz!
Mert kérdés osztva válasszal elenyésző hányados.
Túl összetettnek látszom, de csak szavakkal játszom,
ez ivódik a szívbe, mint sárba a lábnyom.
Ez nem a kőkörszak, itt mindent elfed a lőporszag
te ugrálsz, de a légtérbe mustgázt csak ő hozhat.
Aranyat kérté, de szálkás fát vág hozzád,
mára a küszöbön az összes emlék látványosság.
Csőre tölts! Hiszen a szív ritka célpont most nincs vanília égbolt.
mert a papír tiszta rég volt már.
Várom a végét - ÁdE ne várd ki mond el! -
legalább megtudod hogy merre néz a relációjel.
Azért jegyezd meg csak hogy párszor lebetűzd
a szív dominál a józan ész csak másod hegedüs.

refr.:
Én a földön járok nem üldögélek üstökön
az álmaimhoz nincs közöm, de angyalokkal ütközöm,
ez most az én köröm, ha mosolyt adsz majd pofont kapsz,
ha szarvakkal kopogtatsz majd elakadsz a küszöbön.


Párszor feloldottak, így félek ragaszkodni
a jó mindig odébb áll, csak a féreg marad lopni
tölem el, mikor a mentőöv is hordágy volt,
amit egy szellemileg korlátolt angyal tolmácsolt.
Az ajtót becsuktam, de mára kinyitom,
mert ha betelik a pohár inkább gyorsan kiiszom.
Így segít a hétköznapokon át két SZ betű
mert aki éles eszű az túlságosan életszerű.
Így buktatja egymást a kóla és a pancsolt bor,
hiába változnál ha nincs kiút a kasztodból.
Szeress! hogy becsülhess. Gyülölj! hogy enyhülhess.
ígyis-úgyis majd a naplódban feltüntetsz.
Elnyomja illatát egy titok latin tánc,
úgy csapkodunk a szarba mintha pirospacsiznánk.
Az agyvíz még forr, de késöbb tanulság lesz számunkra
amit egy bicskával teggel a hátunkra
egy kancsal angyal, ki rosszul dobja el a gloriát
egy kancsal angya, ki végül sajnálattal húzza rád a fóliát,
ezért míg teheted csak ölelj,
mert nem mindegy hogy furcsa hang, vagy átlagos zörej.
Az ölelésem: Muki,Tiszi,Doki,Tika,Geri,Orbán,
a mérges viharban ez örömteli orkán.

refr.

Öncélú ügy nevében ástam el a büszkeségem,
amit élőszóban nem tudsz, küld levélben.
Hidd el nem tanít az élet, de olyan leckét ad fel,
én csak puskát tudok adni, itt az eszszém rakd el!
Veled száll a koporsóba, mi születéstől gond,
hogy mindem második barátság az ürességtől kong.
Ádi hülyeségből mond, sőt ezt meg azt tesz is,
egyszer megbocsátod te is, egyszer visszaüt a szesz is.
Magyarnak születnék, csak ne magyar földre
nézd meg hogy csúfol egy székelyt a magyarok szörnye.
A becsületet nem menti meg már semmilyen címer,
mert a státusz szóra érdemben semmi nem rímel.
Elvileg így kell, a gyakorlatban tettekkel,
hozzád szól, de magamnak segítek a reppemmel.
Én szeretnék szeretni, na mond ki ködösít!
Hogyha a szóban forgó angyal majd kiközösít.
Kékcédulán a voksom, de ezek hanyatló sorok
mert halandóként senki nem kap szavazójogot.
A tüdőm kormos, de még szolgálatban,
mert a levegőt mit te fujsz ki még hozzáraktam.
Ádi nem gyerek már, ne hidd hogy megint sír,
csak a tudatom náthás és te vagy az elixír...

refr.

Derültégből - Panasz


Figyelsz..tudom..ezért a talányt rakd alám,
hátha majd konkrétumot találok a talán asztalán,
hogyha majd nem kapom meg szóban, hogy jobb vagyok papíron,
s nem mélyedek be vésetten egy talált kaptafán,
addig a mesém harmadán, lettem a királylánynak varanggya,
mert feltették a mércét, de átsétáltam alatta.
Az ember haladna, a képlet sántít ezer ponton,
a szeretet nem klimaxol, a gyűlölettel hetyeg folyton
téveszti a sorsot, a szél fél centire hordott
a nyavajámmal együtt, ha még érdekli a dolgod
akkor szeretőnk a véletlen, és ismét hanyadt dőlök,
habár a meztelen valóság rohadtul narancsbőrös.