SzóSzólók - Élen az érme


Én egy palotát szeretnék amiben te leszel a cselédem,
míg én mártózom az értékben, te turkálsz a szemétben.
Nem értem egészen, sőt félig se, csak remélem,
hogy a célkeresztem félrehord de a szíved így is bemértem
a szövegem nem dráma, hanem életcentrikus,
már nem a köszönöm szépen, hanem a pénz lett etikus.
Élj a mának! - de ebben az országban hogyan kell?
Ha az állítólag közösség, majd hosszában fogyaszt el.
Késve dőlök bele a késbe, mert a főnök azt kérte,
míg az értelem nyaralni megy, én vigyázzak a széfre.
Élére állt már az érme, de tudom arra dől el,
aki rávizel a szépre, keveset ésszel, többet erővel.
18 vagyok, de annyit játszottam a tőrrel,
hogy heges lett a bőröm, ez monológ nincs kötőjel.
Duzzadt minden ér a testemen, mert nehéz terhek jönnek,
de én kihúzom a hátam, míg más inkább begörnyed.
öljed ami éltet, addig halandzsázz míg van ki fasz,
a kamu gyorsan terjed, de egyszer beméri a trafipax.
Gyufát a szemhéjam alá, így érzem a hatását,
Fizetem árát, míg te alszod a hazugok álmát.

Derültégből - Tünenyém


Kedves Minden! páran a ringben
páran a Hold alatt, hittem,
a szívben, majd lezajlik minden
amíg nem éltem át, hogy van aki pótolja
suttogó csókját a homlokra horgolja,
miért te vársz?!
Ha valóban szívtipró utat talál,
a szemed nem köti és mutat ha lát,
talán igent mond, és nem egy újabb talánt.
Hé Minden! Költözz a mosolyomba,
na gyere, mielőtt ajkam elszomorodna,
na gyere, boruljon keblemre
világod felezd meg velem,
mit kék szab a szemednek,
vért ad az ereknek,
húzd ki a tőrt, elmén a libabőr,
ne várd hogy lüktessen érted, ha rájössz hogy sima kő
dobd el! Te is érezd most át
mikor egy csodának kihúzod a méregfogát,
bár nem hiszem hogy mellényúl,
azzal hogy mellédbúj,
csak aki tegnap még kiáltott, holnapra elnémul.
Kedved Minden! azt hittem a ringben
az ingem majd szétszakad,
de az érintés gyógyít nem szép szavak
a boldogság ott a remény alatt
de hogy megtaláljuk, nyeremény marad,
kezed épp ha fagy
Ő kell. Mert a tenyerén
ott áll hogy te meg én,
a szerelem rohan, de battyog az elején.
Előre nézz! de úgyis hátra fogsz,
a csillanás vakít mit a pupilládra oszt
a honvágy, én már láttam a pompát,
így tapasztaltam csak a pillanat kortárs.
A többi múlt, neked kapuim nyitom én,
kedves Minden! drága Tünemény.

Voltam


Voltam külhoni magyar, ki szerette a sajátját
és szavazócetli, mi elárulta hazáját
voltam Achilleus szekere, gurultam Hektorral
Jimi Hendrix húrjaként súrlódtam a szemfoggal
voltam kiszáradt vekni, mit Diaz a visszaútra hagy
vaddisznó agyarán Zrínyiből egy húscafat
Voltam Hitlerben emberség, bár éreztem hamar kidob
voltam T-26-os, és voltam Kalasnyikov
Sztálin lelkiismeretén voltam újabb ujjlenyomat
a kommunizmus eszméjeként, tudtam van egy út..de rohad
Voltam megalázott búzaszál, Rákosival pózoltam
Károly Róbert aranybányáiban én csak só voltam
Voltam karonülő csecsemő, kit elragadott török kéz
Egy kisdbobos szájában én voltam a törökméz
Richárd király kardján kereszt, ami ölni hív,
Marilyn Monroe nyakán én a pacsuli kölnivíz
Hannibál patásaként, az Alpok tőlem remegett
Cúper szivarjaként, örök második helyezett.
Voltam fekete doboz, mi a WTC-ben landolt
Voltam Lovasi hangja, mit a vécécsésze hangolt
Voltam Petőfi pennája, így éreztem, szavam szabad
Voltam Raszputyin szakállán csüngő kajadarab
Picasso csuklójában voltam absztrakt szín stílus
Freddie Mercuryban kiteljesedő hív vírus
Voltam a Titanicon ejtőző, sosem használt vasmacska
Lábat csókolt szolga, és Alexander vad hangja
Voltam Henrik hóhérjének fejszéjén a hajcsomó
Voltam Toldi bicepsze...a farkasokkal harcoló
Én voltam a Cunami, és voltam párszor örvény
Egy ugandai nyomurult fejében én töltény
Voltam Auswitzban reflektor, ott láttam egy pár szökést
Nero elméjébe én adtam a törést
Izzottam a dühtől, voltam Pompeiben a lángenger
Neumann jegyzetében én voltam a számrendszer
Én voltam a sok kapszula, mit Heath Ledger beszedett
Beethowen füleként hallgattam a neszeket
Voltam velejéig romlott zászló, 56-ban beleztek
Fehér Miklós mezeként voltam tálca síró szemeknek
voltam már magyar sírkő, de csak szlávul tetovált..
Antal Jóska szíveként, '89 netovább!
Voltam avar párizsban, Adyval tudtuk, hogy ősz marad
Öcsi bácsi cipőjében szintetikus bőrdarab
Voltam John Hiseman szétpüfölt dobverője
Hidegháborúban űrruha, értem a Holdra egy-kettőre
Voltam Szokratész kételye, csak hogy a sorsomat vitassák
A csodaszarvas patájában én voltam a kitartás
Királyok rajtam, voltam fehérvári műdomb
Voltam maja főpap, de rájöttem az bűn volt
Brutus gyilkos tőrének voltam vérmentes pengéje
Voltam a Taigetoson szakadék, de már több csecsemő nem férne
London fölött radarként én voltam az őrangyal
Kelet németként, barátkoztam a kőfalall
voltam a Bastilleban cella, de ott csak luxust láttam
Haynau habzó szájaként Aradon maszturbáltam
Voltam Tarantino beteg agyában az első jelenet
Voltam a saját nagyapám, ki saját gyermeket temetett
Nomád nyílvesszőként jöttem, aztán elloptam,
Az eslő ölő atom, bazdmeg az is én voltam.

voltam a szemedben csillogás mi rám nézett
voltam ezer emlék, voltam a szád mikor szám kérted
voltam te, ő, mi, ti, ők, voltam számodra arany

nem tudom még mi leszek...de most már lennék saját magam.

ÁdE - Keserédes


Nem számít a tekintet, ha együtt néz az álarccal,
nem számít ha sírsz, ha ez számára egy száraz dal
lyukacsos válaszfal, láncol magához
hogyha segítségért fordulsz, egy álnok tanárhoz
a startól pár hossz, de meg kell állni fújni
meg kell állni ha a másikat a cél felé kell húzni
ez van, ez volt, tuggyátok ádi idióta
mert minden egyes holnapja a tegnap indigója
marad, az élet metrikára épül
mennyi lehet az én tempóm, ha egy mondattól kikész-
ülök vagy állok, egyszer találok, én tudom
csak, kicsit már unom, mindig lekésem a buszom
a saját maratonom futom, hisz a repp a pszichológusom
a pulzusomtól függ, hogyan változik a tónusom
ez gyógyít, vagy torzít, vagy eldeformálhat
így a tegnaphoz hasonulva, ma is derogálhat.
hétre hét... nálad száguld a felejtés
nálam rükvercben, és emiatt oly kesernyés-
en édes, neked fényes nekem rozsdás
neked mézes, nekem vodkás, neked öröm nekem szopás
sokszor, téged a természetem sokkol
nekem a természet az ostor, elegáns bocskor
ez, de retkes az én bőröm,
magamra öltöm, a poharam töltöm,
miért hittem azt hogy kincskereső kisködmön
ha minden esőt feltörlöm a belsőmben
pedig ha vizes vagyok nem látni ha elbőgtem
magam, tüskék mindig lesznek készülj fel
viszont a rózsa is a tüskékből épül fel.

SzóSzólók km. redOne - Statiszta


Nem tudom féljek e vagy örüljek mert hasonlítok apámra
süket néma lennék, mégis betalál a vaklámra
számom 18, na mi lesz most azt mond el
hogyha érintenék belsőket az élet pont nyakonver
nem vagyok szomorú, mert használom a szivet,
ha csak fele annyit kaptál volna kirázna hideg
mert ez én vagyok de rólatok,
én a donor és míg ti töltitek a kórlapot
nekem szivárognak percek, ez megedzett mikor gyengültem
a barátságba merültem, minden kurva szónak felültem
már, sóhajt az erőtlen száj, rajtam így nevess, engem így szeress
mert szép az élet gyümölcse, csak rohadva nem ízletes
a jelmezek harcában lennék én is arcátlan
de mit tegyek, ha zenére pakolom titkom halványan
több ember sírt a vállamon, mint kéz csattant a hátamon
voltam már 100 tavon, soha nem úsztam meg szárazon
a pofámat áztatom, hogy ébredjek fel!
mert hát felmutatni valamit itt is éremmel kell
de le kell állnom mert lábamra pár álom kötött kötelet
de a számat így is elhagyják az ágyon költött szövegek
lehet túl tömör, vagy túl őszinte, túl nyers
igaz hogy van benne pár bazdmeg, de ettől még lehet vers
azt mondták a hangok, hogy: nagyot hallok
én meg azt súgom a fülekbe, hogy: dobd a fakkot
soha nem kértem tapsot, és mégis piros tenyerek
fakasztják könnyre szememet, igen én is ezért csinálom
pár gondolatom werkfilmként jelenik meg a filmvásznon,
túl sok statiszta, én a főhős. kész a mese
mert az én szívembe belefér a tiéd kétszerese
megint szívhez szól a szószóló, ismerd fel a tisztát
itt az életed pár dalunkban, mert mi vagyunk a statisztád.

Minimal Project km. SzóSzólók - Valamit szívből


Máris szorítod a kezem, pedig még be sem mutatkoztál
aztán szórakoztassalak el, ha éppen unatkoznál,
az a, figyelmeztetés, ha már a, figyelem kevés
cirka 5 perc után megérted, nem vagyok zenész
de olyat pumpálok beléd, hogy mire az egészet
megemésztenéd, kihányod a felét, míg meg nem halok
nem elégszem meg a csontig hatolással, szívbe marok
barátnak nem hívtalak soha, mégis égben a karok
figyi lányok, mást a vére, ádit a szíve hajtja
mert akitől számít, attól egy csókra áll a farka
szólíccs kedvesnek, tudom nincs ínyére a reppesnek
én valaki lenni akarok, ő meg örül a kettesnek
dohányos vastüdő, de krémszív ami épít
mert az amit látok, néha egy perc alatt kikészít
ez lett a magyar címer, szegfű és narancs
ez lett a magyar repp, költő és paraszt
ujjhoz tapad a ravasz, nem vagyok áldozat se mártír
egy amit érez, de mégis mást ír
estéről estére a szöveg célkeresztjébe,
sétálsz be sebtébe, emlékezz a leckére
sápadt a magyar ember, hamar elvérezhet
ezért én még örülök a, kisbetűs életnek

ÁdE - Tiéd a szó (bootleg)


Papírra teszem azt mit öklendez a szervezet
mert elmondhatom büszkén, hogy a szív és nem a szer vezet
ez nem öregszik meg, mert ez nem felejt csak ellapoz
az elmémbe nem kell a kosz, nem élvezem ha szenvedsz
a repp kapkodott utánam nem én nyúltam a repphez,
amihez én nyúlnék ordítva, ott előbb utóbb csend lesz
cccs! hallottam a hangok azt mondták hogy gyenge vagy
de csak úgy lehet rágyúrni, ha a másik felem cserben hagy
már régóta csalogat egy fénycsóva,
ha kialszik gyújtanám, de a kezem köti béklyóba a sors,
a víz felszínén a tükörkép az én 'tómba' ma torz,
hogyha eddig végig kocogtál, na miért most araszolsz!?
csak egy őszinte mosoly, mit megejtek,
és tudom holnap reggelre egy virágot egy kőszívre kotor
talán felejtek, emlékeket, de érzéseket soha
mert az én kőszívemet soha nem támadja moha
meg, karom széttárom, hogy jöhet mostmár akármi
én nem súgtam el a titkom, mert úgy gondoltam te találd ki
csak ne nyúljon túl hosszúra, a kezem mozdulna,
de megálljt parancsolna, egy semmitmondó brossúra
tudom hosszú még az éjszaka, és ködös de aludd át
ha ránk süt majd nap, akkor lesz örök e tanulság.
 
refr.:
tiéd a szó, mert én már elfáradtam,
hogy minden széllel válaszolt nekem, ha gyertyát adtam
tiéd a szó, mert én már elfáradtam,
hogy nem maradt egy új gondolat már a szertáramban
tiéd a szó, mert én már elfáradtam,
de minden reggel miattad naponta feltámadtam
miénk a szó, ez így jó, mert vágatlan
de indulnom kell a sorshoz, így is megvárattam

Nem tudhatjuk a holnapot, időről időre
olyan trükköt ad az élet, hogy csípőből kidőlne,
egy bűvész is, csillan a szemem, van ám fröccsöm
mert a gondokat te úgy, én meg így szőnyeg alá söpröm
és majd dörzsölöm a lámpást, izzadok évekig,
de a kívánság és dzsin is csak a képzeletben létezik
az arcom könnyek fényezik, így políroznák tisztára
kifejezném én nyíltan is de te formáltad ritkára,
ha egyszer itt várna az ajtóm előtt még
az aranyhal, amit te hoztál, de a parton lelőtték
de hagyd itt képes vagyok, idővel életet lehelek
mert megedzett az érzés, mikor életet temetek
én emlékszem az elsőre, az utolsóra is
mert tüskékkel együtt tapadt rám a futórózsa is
én gyújtok, leszívok, aztán szív alakot pöfögök
te is tud már az következik: minden percet köszönök.

refr.-

Nem csodálkozom semmin, nem érzek haragot,
hiába csillog kívülről, ha érzelemben fapados
az út, mindig kemény lesz, de míg párnádra hajtottam
a fejem, addig éreztem, hogy szád járta arcom van
futni kényszerül a huszár, ha a paripája elpatkol
mert attól, nem lesz jobb, ha mártírként megharcol
a túlerő ellen, nem lesz hullámzó állapot,
hiába tudok úszni, ha a hullám szó árba dob
fulladok, én lezárnám, mert faszom mingyár 20 vagyok
de nem találtam olyat ki elviselné ha pluszt adok
az életébe, de már látom hogy nem éri meg
hogy szomorú lennék? ismét oszlatom a tévhitet
mögöttem több hónap, végtelen történet
én szívre vadásznék, de nincs ereje a tölténynek
most megradjam az ásót, vagy bizakodjak,
mert ha túl nagy hévvel érkezem majd kilakoltat
kérlek egyszeri legyek, és ne tagja libasornak
ismét köszönöm, hogy odaadtad az utolsó darabját a kirakómnak
amit világból raktam össze, hiányzol
esküszöm, hogy már nem számítok többre.

refr.-
refr.-

SzóSzólók - Hátszél


Ez az én szerepem, engem így fogadj el, így részegesen
engem így fogadj el, így reppesen, így két hetesen
újrafestem simára, majd kézbeveszem,
annyi savat tolsz vérembe hogy csődöt mond az érrendszerem
erre nincs helyed, itt szív diktál, az én rendszerem
engem így fogadj el, csak ne hazudj te szégyentelen
szarok a reppre, amíg az észből nekem érem terem
stabilan járok, de a hátszéltől már kételkedem
kibillenek, egyensúly nincs, de a mankót bérelhetem
amit nappal megtehetsz...na hagyjuk, mert én éjjel teszem
engem így fogadj el, csak ne kérdezd hogy miért engedem,
a válasz egyszerű, csak unom már hogy éreztetem
veled tőled rólad ahogy, szóba nagyobb csata nálad élen helyem
engem így fogadj el, ez az én tengerem
engem így fogadj el, de mi a fasznak kérelmezem
ha palotát vártam, de jött helyette véres verem.

SzóSzólók - Szájról Szájra


Húzzon előre mi mozgat, fogjon vissza ami ledermeszt!
Te csak a mikrofonod fogtad, de ez minden utat keresztez.
Szaladj a kereszthez! mert utólér a pletyka,
Hogy a SzóSzólók, a két sz, neked életmentő szekta.
Ádi gyújt, leszív, aztán szív alakot pöfékel,
Leforrázta a múltja, ezért az ölébe kis kötény kell.
Csak egy pontot kértem, de ti szórtok meg a söréttel,
Ádi gyújt, leszív, aztán betegesen köhécsel.
SzÍvet még mindig, tudom a hibám olyan kolosszál
Még nem késő megbánni, légy akármilyen korosztály.
Az elején vágyam volt, közben csak úgy csináltam,
De mára végre leesett; egy gondolat sem hibátlan.
Mit érzel irántam, ha a fél életem kihánytam?
A lányát azért elveszem, de csalódtam a királyban.
A lábam már irányban, de csavarodik törzsem,
Mert a szemem sosem feledi, kinek a fiaként jöttem
-láttam, csak elfelejtettem győzni,
Ádi gyújt, leszív, csak már tüdővel nem győzi.
Megtanult bőgni, de csak elfojtva egy zenére,
Ez lett az erénye, kérlek emlékezz az enyémre!
Hallgass a szívedre! De nem hallod hogy dobban,
Az enyém a tiéd lesz, hogyha alattam dob van.
A törzsem már egyenes, de szájam nem koordinál
Mert történelmet suttog, de csak vágyálomkat ordibál.
Ettől ráncos a homlokom, de kisimul ha hagyod,
Túl sok csipesz van az orrokon, ne szívd az életszagot
Mellre, szeretnék átadni, de te döntesz, hogy kell-e!?
Én érted álltam ki, de Te parancsolsz helyre.
A lélek kerge, csak a reflex itt palástol
Tűzben edzett meg a sors, mégis rettegek a parázstól.
A pletyka alámszór, a gondolat felgyullad,
Ádi gyújt, leszív, de a Ti füstötökbe fullad...

SzóSzólók - Hogyha kell


Láttam vért, örök a lét, pörög a kép a fejben marad meg nem áll,
virágot téptem le, de a sarat vetted át.
Török a méz, ökölbe kéz, így édes minden pillanat,
mert amitől beteltem, rájöttem kis falat.
Hallod, lélekre gyúrok, de már nem tudok csak reppel,
a büszkeségem feladtam, és ilyen is csak egyszer
volt, kétszer nem lesz, ezért ne várd azt hogy lebetűzzem
úgy edzett meg a szikra, hogy pár barátom keze tűzben
értem, ne folytasd, többé nem kérdem, hogy hogy festek
a te álmodban bárányok, az én álmomban holttestek.
Így osztottak, de megjátszom a kettes hetest all in-re,
lejön a full, így nem apad ki a szókincse
ádinak, ez távirat, mindenkinek ki átélte,
hogy elég szar úgy sprintelni, hogy nem bízol a hátszélbe'.
Azt mondják: kár érte, mert lehetett volna máshogy,
de megfulladok bazdmeg, ha a nyújtott kezem elásod.
Az úzót kenem belátom, eddig csak bánatból, de mostmár idegből
mert megeshet, hogy egy-két cifra mondatot csalsz ki faszsággal a szívemből.
Már nem érdekel ha elmosódott,
így is többzsör értem földet, mint egy felmosórongy.

SzóSzólók - Az uccakosz balladája


Földes tenyér, mivel bírok, de már többet nem ér
annál, kiről írok, mégis szenvedek a döntetlenér'.
Izzadt homlok, ami jár az agyban non-stop,
hogy csak egy foltot kértem, helyette kaptam pontot.
Elenyészik a füzetünkben a sok strigula,
mert én döntöm el mi kell, és én döntöm el mi kuka.
A járdaszegélyre az arcom képmása ültet,
de nézz a segged alá, mert a szférámba süppedsz.
Tudod, látom a szemeken, hogy mikor terelnek,
de míg nem játszod el a tahót, ne várj viszontszerelmet.
Kinek nem inge, de én rádszabom az inged,
a zene csapja szét az arcom, majd keni fel a sminket.
Ígértek fűt-fát, hidd el lesz 10 aki reméli,
de mit sem ér a virágnyelv, ha sejpít aki beszéli.
Ez messziről bűzlik, de barátkozz meg szaggal,
mert még mindig olyan kancsal..az a kibaszott angyal.

ÁdE - Rémálom (snippet)


Én a saját gyilkosom, én a saját pisztolyom,
bájos a fintorom, de így tolom, ez a saját birtokom.
Én álmodom, te álmodnál? De egyszer élnéd azt át,
hogy Te viszed a semmit, a kaszás meg a kasszát.
Úgy volt, a halál velem smúzolt, ádika 20 volt,
és a rúzsfolt miatt órákon át lett az este zsúfolt.
A szemem kigúvadt, az ördög nyelve pásztázta a pofámat,
az üvöltésem átjárta a szobámat.
Mondanám bocsánat, de a számon szigszalag,
a testem így marad, de érzem belül a szív szabad,
ha érdemben ül a pirkadat a tarkómra,
nem Magnum az csak hangpróba..megyek a verejtékkel tangóra.
Kötelek oldódnak, majd felállok, hogy szétnézzek,
retinám égetik, a lila és a kék fények.
Nevezem szépségnek, becézem míg nem látom az arcát,
majd vele együtt patáját és szarvát.
Hallom hangját, mi fülpezsdítő énekként,
ver át ismét, remeg a láb, futás készenlét
de csuklómat ragadja, az uccsót a fal adja,
és úgy rogyok össze, hogy nem hiszem el szavamra.
Szem kék, száj csókos, haj kócos,
kéne egy bók most, de nem számítok a szerepre,
most hóhér, vagy megmentő? De ébredek remegve,
nem értem hogy lehetsz Te..nem értem hogy lehetsz Te..

Metamorf km. Szószólók - Olvasójegy


A cin csak serceg, a pergő észhez nyúlkál,
beránt a bass, a billentyű, a lábdob lélekbúvár.
Amíg ezt sem fedezhettem, amíg te a késhez bújtál,
addig szennyem teregettem...radírt nem kérek
én, spanom a lelked, de ha rólad van szó gátlástalan,
a benned olvasó jegy ingyen, a megértés más árba' van.
Ezt hoztam, igazi masni, igazi ajándék,
de rájöttem nem vagyok éhes, pont mikor kajálnék.
Már nem kell megfelelni, nincs mérce, nincs határsáv,
én így mutatnék példát, mert hiszem, hogy az apám lát.
Már kitépem a gondjaim, te még csak kapálnád,
bár minden szövegemben ott van, a 'szív' csak szolgarím..egy ajánlás.
A belül szaporodó döntéskényszer, esküszöm lépek de
előtte tölts még kétszer háromszor.
Néha utálom, hogy reppelek, mert minden gondolatom hallod
- állítsanak falhoz - hallod
Gólya úti rémálom, hogy szemétségre nem gyúrhatok
szerelmet így nem nyúlhatok, és én fekszem két vállon
a végére. Teszem a doglom, teszem a pontom fel a mi-re nem az i-re,
engem nem izgat a felhő színe.
Pláne ha beborul, mert előbb utóbb esni fog,
és derültégből koszos földre hull, többé nem lesz titok.

SzóSzólók - Mosolyszünet


Én fátylat borítok, te asztalt,
már elérted, nem izgat, hogy bársony vagy aszfalt,
nem izgat az hogy hány olyan szar dalt
fogtál fel neszként, míg vártad a hajnalt.
Engem álomban az tart, szememben látod komoly tüzet
gyújtott az üzlet, így lesz bohócon kis mosolyszünet.
Vékony a hámréteg, a valóság felkoncol,
ezek már kész tények, nem valósághű konzol.
Amíg nem mozdulok a pontról, hiába taszítasz,
legyintek mindenre, de viszályt te szítasz.
Kölcsön a hitelre, kaptam papírt meg ceruzát,
hagyod eltorzulni arcom, amíg más pofáján retusálsz
egy szépséghibát. Így lesz gnómok között egyedi
mit egy nézés kivált, azt egy húzásra beveszi
a gyomromban pálinka, van okod pánikra.
Nevelő célzatok, mert azzal hogy te utálsz,
lehet másnak célt adok, szavaid vedelem,
a mellkasodon taposok, mert te ülsz a helyemen.

Deniz km. SzóSzólók - Előre szóltam


Nem kell, hogy mondd, hisz rájöttem már aznap este,
értem már, egy dagadt szívnek gizda test a gazdateste.
Én előre szóltam, hogy az elődje voltam-leszek
annak, aki eltűr, és tán annak, aki jobban szeret,
indulj hát! Ernyőt nem teszek már föléd sem,
a közös vonal törékeny, de feltűrtük az ingujját.
A parkett még csak épül, persze egyből keringő,
ha beszélsz fertőtlenítő...én meg csak reppelek.
Kettőre indul, de a végén úgyis egyremegy,
ha látná a sors, min múlik, ilyen kérdést fel se' tesz.
Herpeszes tekintet, a szemen gyulladt kötőhártya,
hegy helyett a gödör várja, a költő hátra néz.
Halad a láb, a kéz, így hagy alább a vész,
én mindig is őszintén, így soha nem kell hálapénz.
Tudom ha nem szólnék, nem múlna csak egy hajszálon,
hogy rúzsfolt helyett keresztvágás lenne aktámon.
Fejjel a falnak mindig, hiába hátráltam,
a kocsmazajhoz közel, kerestem ágytálam.
Az időnk elmúlt, ezért a Nap, a Hold a hibás,
de mivel ösztönből élünk...így maradt a spontanitás.