ÁdE - Rémálom (snippet)


Én a saját gyilkosom, én a saját pisztolyom,
bájos a fintorom, de így tolom, ez a saját birtokom.
Én álmodom, te álmodnál? De egyszer élnéd azt át,
hogy Te viszed a semmit, a kaszás meg a kasszát.
Úgy volt, a halál velem smúzolt, ádika 20 volt,
és a rúzsfolt miatt órákon át lett az este zsúfolt.
A szemem kigúvadt, az ördög nyelve pásztázta a pofámat,
az üvöltésem átjárta a szobámat.
Mondanám bocsánat, de a számon szigszalag,
a testem így marad, de érzem belül a szív szabad,
ha érdemben ül a pirkadat a tarkómra,
nem Magnum az csak hangpróba..megyek a verejtékkel tangóra.
Kötelek oldódnak, majd felállok, hogy szétnézzek,
retinám égetik, a lila és a kék fények.
Nevezem szépségnek, becézem míg nem látom az arcát,
majd vele együtt patáját és szarvát.
Hallom hangját, mi fülpezsdítő énekként,
ver át ismét, remeg a láb, futás készenlét
de csuklómat ragadja, az uccsót a fal adja,
és úgy rogyok össze, hogy nem hiszem el szavamra.
Szem kék, száj csókos, haj kócos,
kéne egy bók most, de nem számítok a szerepre,
most hóhér, vagy megmentő? De ébredek remegve,
nem értem hogy lehetsz Te..nem értem hogy lehetsz Te..