Deniz km. SzóSzólók - Előre szóltam


Nem kell, hogy mondd, hisz rájöttem már aznap este,
értem már, egy dagadt szívnek gizda test a gazdateste.
Én előre szóltam, hogy az elődje voltam-leszek
annak, aki eltűr, és tán annak, aki jobban szeret,
indulj hát! Ernyőt nem teszek már föléd sem,
a közös vonal törékeny, de feltűrtük az ingujját.
A parkett még csak épül, persze egyből keringő,
ha beszélsz fertőtlenítő...én meg csak reppelek.
Kettőre indul, de a végén úgyis egyremegy,
ha látná a sors, min múlik, ilyen kérdést fel se' tesz.
Herpeszes tekintet, a szemen gyulladt kötőhártya,
hegy helyett a gödör várja, a költő hátra néz.
Halad a láb, a kéz, így hagy alább a vész,
én mindig is őszintén, így soha nem kell hálapénz.
Tudom ha nem szólnék, nem múlna csak egy hajszálon,
hogy rúzsfolt helyett keresztvágás lenne aktámon.
Fejjel a falnak mindig, hiába hátráltam,
a kocsmazajhoz közel, kerestem ágytálam.
Az időnk elmúlt, ezért a Nap, a Hold a hibás,
de mivel ösztönből élünk...így maradt a spontanitás.