Metamorf km. Szószólók - Olvasójegy


A cin csak serceg, a pergő észhez nyúlkál,
beránt a bass, a billentyű, a lábdob lélekbúvár.
Amíg ezt sem fedezhettem, amíg te a késhez bújtál,
addig szennyem teregettem...radírt nem kérek
én, spanom a lelked, de ha rólad van szó gátlástalan,
a benned olvasó jegy ingyen, a megértés más árba' van.
Ezt hoztam, igazi masni, igazi ajándék,
de rájöttem nem vagyok éhes, pont mikor kajálnék.
Már nem kell megfelelni, nincs mérce, nincs határsáv,
én így mutatnék példát, mert hiszem, hogy az apám lát.
Már kitépem a gondjaim, te még csak kapálnád,
bár minden szövegemben ott van, a 'szív' csak szolgarím..egy ajánlás.
A belül szaporodó döntéskényszer, esküszöm lépek de
előtte tölts még kétszer háromszor.
Néha utálom, hogy reppelek, mert minden gondolatom hallod
- állítsanak falhoz - hallod
Gólya úti rémálom, hogy szemétségre nem gyúrhatok
szerelmet így nem nyúlhatok, és én fekszem két vállon
a végére. Teszem a doglom, teszem a pontom fel a mi-re nem az i-re,
engem nem izgat a felhő színe.
Pláne ha beborul, mert előbb utóbb esni fog,
és derültégből koszos földre hull, többé nem lesz titok.