SzóSzólók - Az uccakosz balladája


Földes tenyér, mivel bírok, de már többet nem ér
annál, kiről írok, mégis szenvedek a döntetlenér'.
Izzadt homlok, ami jár az agyban non-stop,
hogy csak egy foltot kértem, helyette kaptam pontot.
Elenyészik a füzetünkben a sok strigula,
mert én döntöm el mi kell, és én döntöm el mi kuka.
A járdaszegélyre az arcom képmása ültet,
de nézz a segged alá, mert a szférámba süppedsz.
Tudod, látom a szemeken, hogy mikor terelnek,
de míg nem játszod el a tahót, ne várj viszontszerelmet.
Kinek nem inge, de én rádszabom az inged,
a zene csapja szét az arcom, majd keni fel a sminket.
Ígértek fűt-fát, hidd el lesz 10 aki reméli,
de mit sem ér a virágnyelv, ha sejpít aki beszéli.
Ez messziről bűzlik, de barátkozz meg szaggal,
mert még mindig olyan kancsal..az a kibaszott angyal.