Szégyenszem


tőből kell kiszaggatni,
hátha nem pislog már erős fényre,
nem hajt fejet kenőpénzre
nem adja magát. indigót a verőérre.


ő kel, ha más fekszik,
csak cselekszik és nem gondol át,
botránkozó mozdulattal
lékeli a cyber gondolát.


ezer kezek nyúlnak rá,
ki vállat ver, ki állat,
szűkös kínálattól ül rá a bánat
s gyomlál a betonból marék dzsentri szálat.


a sorba ugyan nem áll be,
de Szégyenszemre hatással,
szmogot törökcsókkal,
majd édenkertbe kapával.


a többi szem egyforma,
ruhába bújva robotként, erre mondják: életlen.
s köztük jár, lépked, és kilóg büszkén,
ez a szégyentelen Szégyenszem.