SzóSzólók - Hitem

Isten lát, Isten olykor elvesz tőlem, Isten szeret
de a végén mértnem Isten mondja azt hogy, Isten veled
pár átfagyott tiszteleket én tavaszba viszek
az én hitem gerincét az adja, hogy magamban hiszek
-leltároz a szív-emléked ott az elfeledett számokon
ezért ha kezet nyújtok azt is egy kezemen számolom

haladtam tizet, minden megfontolt méteren
de a lépésszám az évek alatt megsokszorozódik
így ma már sprintelek mert nem sokkol félelem
az időhatározásmban nem blokkol a tól-ig,

a kéz fent a vallásom az ördög pihen a padláson
az angyalomnak a szart ásom a gödörben, ha jöttök
ilyen a tartásom a közösben, tudom hogy létezik
de annyit kulcsolom kezem, hogy már unom hogy szétesik
a bizalom, a bít késztet vallásra hát hagy lássa
mert étlaponta tálalja majd könnyekből az italom
az Úr én csak szolgalélek, álomporba ébred
szikrát ad egy koppanás de vágom ez csak próba élet
lesz, évvesztes a ránc, mert te is tévedhetsz
mégegyszer a tánc, a dalunk repeat megismételhetsz
sz, a szívem nyers, idejekorábban kimondta
a hitem így lett hontalan, de lokálpatrióta
mára, enyém a szerep, lettem pár darabban hazug,
magamban magam vagyok, de benned már maradtam magunk,
szavakra adunk, többesszámban, hisz a mesgyénk
hogy nincs olyan hogy én és te, talán mivan...inkább tessék