Majd dobban

Hogy hogy vagyok!? Hallani kössz, de nem akarnád
az ördög már rég nem ijeszt, csak tördelem a szarvát,
ez nem az a kampány, ahol mézes-mázos katakizmát
adnak el a polgárnak, indul a 'Ne láss magyar!' alapítvány.
Kettőt húzz csak le, hogy beüssön.
Kettőben az igazság, meg kettő kell, hogy lehűtsön.
Kettő kell, hogy eldönthesd, hogy hiszel a szavában,
az oké hogy te Istenben. De Isten hisz-e magában?!
Először havi egy, majd heti egy, majd heti kettő,
a reppünk túl őszinte, messze áll az etikettől,
tudom az álmaidat vaságyon az élet
erőszakolta úgy meg, hogy mára már képregény lett.
Hallod, édes ének amit betorzít a bánat,
már te is voltál földön ez ad beton ízt a szádnak,
akik betanítva látnak, azok szokják a sötétet,
és a húsomba basszák a tollpihe sörétet.
Az ördög szarva tessék, itt hever a markomban,
messziről szálltam fel, de benned landoltam.
Az ördög szarva, tessék itt hever a markomban,
legyen a tiéd bazdmeg, a szíved majd dobban...ha kell.