Derültégből - AZ

abban bíztam címemhez délre elérsz
fáradtan gratulálsz, hisz ingemen jótét kosz lábnyomod.
második, nevenincs orvosságod penész
rabként, senkiként, tengert vonz zátonyod.
---
agyafúrt adoniszként agyonyütöm ajtózárad
belátok, belsejében békében barkóbáznak
cefreszagú célhoz cammog centinként a cigaretta
darabos dalomban dédelget direkt dialekta
elemi erővel elcsattanó epigramma
félkész fejformádra fikcióit feliratja
garantáltan génektől grammonként gerinctelen
hiú hangok hatnak harsánynak hering helyen
ijesztően idegen, indul idegeim igazsága
jelentem jópofámat jutalmul a jelen járja
kellően kétes képet konzervál a kenel kínja
legyel lelkileg lerombolt lónyál, legyen líra
magukba meredt miszterek mennek mannáért marokkal
nem normális nézet, nebuló narkózik a nagyokkal
ott oly ordenáré orgánum olvassa osztatlan 
prosztón perceit pendíti por pakkban
rafkós rímekkel rohan régen rossz randira
sajnos sajátos stílussal stíröli a spanglija
tarkómon tesped tőled tévelygő tudatom
uszító uralmadra utaltam utamon
voltam vontatott varázslat, végül valóságom várom
zenész zajom zavartan zálogba zongorázom