Derültégből - Valami mindenhez kell

 

valami mindenhez kell, tiszta lélekhez szemetek,
fröcsögő szavaidon látom az ereket,
sebek a költőnek, felesek a toroknak,
könnycsepp a bolondnak, idő a koroknak.
szerepek a színésznek, város a vidéknek,
bidékben esték, lefessék hogy mit érzek
legelől, lóvé a levegőhöz,
ami marad harag garatra, pár üreset így teletöltök.
kell egy ördög, ne lehessünk angyalok,
hit kell a zenéhez, tömeg hogy hagyjatok,
asztalon dallamod kockázza fel,
azt a döntést amihez csak kockázat kell.
én ott váltam el, ahol tökély a hibákkal,
világnak játék, hogy játszhass a világgal.
adjatok időt, nyugalomhoz gondot,
meg egy baszottnagy hangfalat hogy halld amit mondok.

valami mindenhez kell, cigi a felkeléshez,
csak egy nő kell, hogy rájöjjek egyszer élek
ahogy lemegy a nap, kell egy kis szerepcsere, alakít át
emelem kalapom, és szedek bele alamizsnát
mondd ki látja meg így a szépet 
de már rájöttél, pofa kell a színpadképhez
értem, érted élnek a véredények
de hogy bölcsebb légy, kell hogy végleg tévedj
majd, csússz a földön, vagy keresztbe lépj
mer ahhoz gerinc is kéne hogy a szemembe nézz
a szavam nemespenész volt, hogy el ne tévedj,
dehát ribancvér kellett a kelletéshez 
ez hajt, ez tart, meghalt, csak a szara maradt
de bukás kell ahhoz hogy később mondd: van akarat
kell a fele, hogy félbehagyják
mert életcélod lett a céltalanság.

valami mindenhez kell, a startnál végezzek
ahhoz hogy élhessek kéne egy kétezres
még, a zene él, a nyaláshoz kis pofon,
magunk itt hozom, a repphez mikrofon
neked kiskorunk óta csak zenészek
lábdobhoz pergő a szívritmus. nemérted?!
a gitár vonyít hogy figyelj rá! nemérted?!
kúszik a basszus a seggedbe! benézted!
amíg van ki még énekli dallamod,
billentyű billent fapofádra érzést,
a 'hol jártál' nézés csak kontrába kérdés,
mert ott vagyunk benned hisz kellünk, hogy lépés-
ben tartsatok, minden feles-
nél észen kell lenned hogy eszetlen lehess
még ébren kell menjek egy egyenest veled 
gyere állj be a sorba, hogy egyetlen lehess.