ÁdE - Kancsal Angyal


Eloszlatom a tévhitet hogy szomorú lennék
de ha megengeded néhány sírra egy koszorút tennék,
a köntörfal szennye így a börömre tapad,
de a legfontosabb szó mindig bőröndbe marad.
Hallod ?! Kártérítést kérek minden évért - mind az ötért -
mert ha bevillan a kötél, reflexból nyúlok sörért.
Még mindig nem érted? Kérlek ne fáradozz!
Mert kérdés osztva válasszal elenyésző hányados.
Túl összetettnek látszom, de csak szavakkal játszom,
ez ivódik a szívbe, mint sárba a lábnyom.
Ez nem a kőkörszak, itt mindent elfed a lőporszag
te ugrálsz, de a légtérbe mustgázt csak ő hozhat.
Aranyat kérté, de szálkás fát vág hozzád,
mára a küszöbön az összes emlék látványosság.
Csőre tölts! Hiszen a szív ritka célpont most nincs vanília égbolt.
mert a papír tiszta rég volt már.
Várom a végét - ÁdE ne várd ki mond el! -
legalább megtudod hogy merre néz a relációjel.
Azért jegyezd meg csak hogy párszor lebetűzd
a szív dominál a józan ész csak másod hegedüs.

refr.:
Én a földön járok nem üldögélek üstökön
az álmaimhoz nincs közöm, de angyalokkal ütközöm,
ez most az én köröm, ha mosolyt adsz majd pofont kapsz,
ha szarvakkal kopogtatsz majd elakadsz a küszöbön.


Párszor feloldottak, így félek ragaszkodni
a jó mindig odébb áll, csak a féreg marad lopni
tölem el, mikor a mentőöv is hordágy volt,
amit egy szellemileg korlátolt angyal tolmácsolt.
Az ajtót becsuktam, de mára kinyitom,
mert ha betelik a pohár inkább gyorsan kiiszom.
Így segít a hétköznapokon át két SZ betű
mert aki éles eszű az túlságosan életszerű.
Így buktatja egymást a kóla és a pancsolt bor,
hiába változnál ha nincs kiút a kasztodból.
Szeress! hogy becsülhess. Gyülölj! hogy enyhülhess.
ígyis-úgyis majd a naplódban feltüntetsz.
Elnyomja illatát egy titok latin tánc,
úgy csapkodunk a szarba mintha pirospacsiznánk.
Az agyvíz még forr, de késöbb tanulság lesz számunkra
amit egy bicskával teggel a hátunkra
egy kancsal angyal, ki rosszul dobja el a gloriát
egy kancsal angya, ki végül sajnálattal húzza rád a fóliát,
ezért míg teheted csak ölelj,
mert nem mindegy hogy furcsa hang, vagy átlagos zörej.
Az ölelésem: Muki,Tiszi,Doki,Tika,Geri,Orbán,
a mérges viharban ez örömteli orkán.

refr.

Öncélú ügy nevében ástam el a büszkeségem,
amit élőszóban nem tudsz, küld levélben.
Hidd el nem tanít az élet, de olyan leckét ad fel,
én csak puskát tudok adni, itt az eszszém rakd el!
Veled száll a koporsóba, mi születéstől gond,
hogy mindem második barátság az ürességtől kong.
Ádi hülyeségből mond, sőt ezt meg azt tesz is,
egyszer megbocsátod te is, egyszer visszaüt a szesz is.
Magyarnak születnék, csak ne magyar földre
nézd meg hogy csúfol egy székelyt a magyarok szörnye.
A becsületet nem menti meg már semmilyen címer,
mert a státusz szóra érdemben semmi nem rímel.
Elvileg így kell, a gyakorlatban tettekkel,
hozzád szól, de magamnak segítek a reppemmel.
Én szeretnék szeretni, na mond ki ködösít!
Hogyha a szóban forgó angyal majd kiközösít.
Kékcédulán a voksom, de ezek hanyatló sorok
mert halandóként senki nem kap szavazójogot.
A tüdőm kormos, de még szolgálatban,
mert a levegőt mit te fujsz ki még hozzáraktam.
Ádi nem gyerek már, ne hidd hogy megint sír,
csak a tudatom náthás és te vagy az elixír...

refr.